Aggasztó hírek a Békés vármegyei őz állományról

Aggasztó visszaesés: harmadával csökkent az őzállomány Békés vármegyében

Békéscsaba, 2025. június 20. – Az elmúlt három évben drasztikus visszaesés következett be Békés vármegye őzállományában: a korábbi, 20–25 ezer egyedről mintegy 16 ezerre esett vissza a becsült populáció. A vadgazdálkodási szakemberek és a helyi vadásztársaságok komoly lépéseket tesznek a helyzet kezelésére, de a biológiai és környezeti korlátok miatt a regeneráció lassú folyamatnak ígérkezik. 

(MTI tudósítása Hrabovszki János a Békés Vármegyei Területi Szervezetének elnöke)

A visszaesés okai
A helyi vadászkamara elnöke rámutat: a legelső, drámai hatást a 2022-es aszály gyakorolta, amikor a hosszan tartó száraz időszak következtében az őzgidák jelentős része elpusztult. A suták nem tudták felnevelni kicsinyeiket a megváltozott élelem- és vizes élőhely-viszonyok között, ezért az utánpótlás élesen visszaesett. A következő években sem sikerült megfelelő mértékben pótolni a kiesett egyedeket, ami a populáció lassú, de folyamatos fogyását eredményezte.

E mellé társult a ragadozók – elsősorban a sakál – egyre nagyobb arányú megjelenése. A tapasztalatok szerint a sakálok száma jelentősen nőtt az elmúlt években, ami fokozott predációs nyomást jelent a gímsétára, különösen az ellési idényben. Ez az élőhelyi és klímaváltozásból adódó stresszhatásokat erősíti, hiszen ha kevés az egészséges fiatal egyed, az intenzívebb ragadozónyomás még erőteljesebben csökkenti a túlélési arányokat.

Ugyanakkor az elhullások hátterében egészségügyi problémák is felmerültek. Több helyen emésztőrendszeri megbetegedést tapasztaltak elhullott példányok boncolása során, és a parazita- vagy fertőzéses eredetű kórképek vizsgálata még folyamatban van. Amíg az okokat nem sikerül pontosan feltárni, addig a célzott beavatkozások – például parazitaellenes kezelések vagy ivóvíz-ellátás javítása – nehezebben tervezhetők meg.

Élőhelyi és mezőgazdasági kihívások
Békés vármegye nagy része mezőgazdasági művelés alatt áll, ahol az intenzív gazdálkodás, az egysíkú növénytermesztés és a vegyszerhasználat egyaránt csökkentheti az aljnövényzet sokféleségét, a takarmány- és menedékhelyek elérhetőségét. A vadászok és természetvédők egyaránt hangsúlyozzák az élőhelyek mozaikos fenntartásának fontosságát: fás szegélyek, vizes foltok rehabilitálása, vadcsalogató- és sózóhelyek kialakítása növelheti az őzsuták kondícióját, s ezzel a vemhesség sikerességét és a gímséta túlélését.

Vadgazdálkodási intézkedések
A vadászatra jogosult szervezetek önkorlátozó lépéseket vezettek be: korábban évente 4000–4200 őzbak terítéke volt a cél, míg az utóbbi években ez a szám alig éri el a 3000-et. A suták kilövése szintén jelentősen csökkent. A vadászkamara elnöke hangsúlyozza, hogy a terítésszabályokat a populáció aktuális állapota és a fiatal túlélési adatok függvényében folyamatosan felülvizsgálják. Az adaptív, rugalmas kvóta-meghatározás ma elengedhetetlen a fenntarthatóság érdekében.

A 2025 márciusi őzszámlálás eredményei alapján további finomításokra lesz szükség a vadgazdálkodási tervekben. A folyamatos monitorozás – kameraállomások telepítése, elhullott példányok boncolása, vegetációs felmérések – segít pontosabban követni a populációdinamikát és a beavatkozások hatékonyságát.

Várakozások és kilátások

• Rövid táv (1–2 év): A vadászatra jogosultak ne számítsanak a korábbi szintek visszatérésére: a biológiai reprodukció korlátai és a fiatal túlélési arányok miatt a populáció lassan vagy alig növekszik. Ezért a kvótákat várhatóan továbbra is alacsonyan tartják.

• Középtáv (3–5 év): Az élőhelyfejlesztési és ragadozókontroll intézkedések eredményei lassan mutatkoznak meg: ha sikerül érdemben javítani a gímséta túlélési feltételein és kezelni az egészségügyi kockázatokat, megindulhat a populáció stabilizálódása és mérsékelt növekedése. Ez azonban több évig tartó, összehangolt munka eredménye lesz.

• Hosszú táv (5+ év): A korábbi létszám közelítése csak akkor várható, ha az élőhelyi fenntarthatóság hosszú távon biztosítható, a klímaváltozás negatív hatásait mérsékelik, és az egészségügyi okokat is feltárva kezelik. Mindez egy következetes, tudományos alapokra épülő, adaptív vadgazdálkodási stratégia mellett lehetséges, miközben a vadászati élményt és a turisztikai vonzerőt is össze kell egyeztetni a fenntarthatósági szempontokkal.

Vadászok és közösség szerepe
A helyi vadásztársaságok együttműködése és a vadászok tudatos szemlélete kulcsfontosságú: az információmegosztás, az élőhelyfejlesztési projektek támogatása, a fiatal egyedek megóvása és a ragadozóállomány kontrollja csak közös erőfeszítéssel hozhat eredményt. A lakosság és a vadászok tájékoztatása a helyzet komolyságáról és az intézkedések indokoltságáról erősítheti a társadalmi támogatást.

Összegzés
Békés vármegye vadászai ne számítsanak gyors rendeződésre az őzállomány terén. A jelenlegi alacsony állományszint és a biológiai reprodukciós sajátosságok alapján a regeneráció több esztendőt igényel. Azonban összehangolt élőhely-kezelési, ragadozókontroll és egészségügyi beavatkozások, valamint rugalmas terítésszabályozás révén hosszú távon stabilizálható és lassan növelhető a populáció. A természet kihívásai – aszályos periódusok, klímaváltozás, élőhelyváltozások – továbbra is kockázatot jelentenek, ezért a vadgazdálkodásnak mindig készen kell állnia az új helyzetekre reagálni. Békés vármegye következő őzszámlálásai és a folyamatos monitoring adatai alapján a vadászok reális elvárásokkal, de felelős szemlélettel tekinthetnek a következő évekre.